Jöttem át a hídon reggel, és egy bácsi ballagott előttem. Először arra gondoltam, hogy egy munkás, rengetegen vannak most errefelé, de ő melegítőnadrágban volt (azon keresztül is láttam, mennyire vékony), meg ócska sportcipőben, a vállán egy koszos, szinte üres sporttáskát vitt. A híd végén megállt, leelőztem (kedves arca volt), de később még visszafordultam, mert kíváncsi voltam rá. Akkorra azonban eltűnt.

Akkor esett csak le: ő valószínűleg a válasz a kérdésemre, hogy kik lakhatnak a híd alatt, kié az a matrac meg a ruhák...

Megszakadt a szívem.