Szóval amint látható, az utóbbi időben tetőfokára hágott nálam a vergődés, és istenem, de jó lett megint azután, hogy kiírtam magamból! Komolyan, ha lenne valami műszer, amivel mérni lehet a hangulatváltozást, akkor biztos, hogy nagyon meglepődnénk egy ilyen toporzékolós bejegyzés megírása után.

Nem magyarázom meg, sok minden összejött, sok apróság, amiből 1-2 még elmegy, csak egyszerre sok már nem. No de mindegy is.

A napom egyébként úgy folytatódott akkor, hogy miután Isten olvasta a bejegyzésemet, azt mondta: "Ó, ennyire rosszul érzed magad? Tessék, itt egy nagyobb összeg, vegyél valami szépet magadnak!" Na jó, nem így történt, Isten következetes, ehelyett azt mondta: "Már megint nem tetszik semmi? Nesze, itt egy pofon, büdös kölke." Azzal a portától az irodámig menet gyakorlatilag lemállott rólam a gyönyörű, magas, éktalpú szandálom, ami évek óta szolgált hűségesen. Szóval végül is kis kerülővel mégiscsak eljutottam oda, hogy "vegyél valami szépet magadnak", erre tegnap került sor, és tényleg szép, bár lapos, de legalább illik a háremnadrágomhoz.

Ohh, toporzékolás, vásárlás (bocsánat: VÁSÁRLÁS), tejszínhabos kávé (egyedül), nagyobb mennyiségű csoki (egyedül), kifulladásig folytatott torna (ha nem kell másnap korán kelni), egy Milly Johnson-regény (bármennyire is limonádé, életet ment), ideális esetben egy jó beszélgetés egy jó baráttal, építés a gyerekekkel (én rájöttem, hogy egyetlen játékért vagyok oda: amikor építőkockából építünk), és még mennyi de mennyi minden van, amit be lehet vetni Xanax helyett, szeretethiány ellen! De a múltkor már ezt sem voltam képes látni. Remélem, már vége, mert elég durva volt.