Ágival felváltva születtek a gyerekeink. Ő fia, én fiam, ő lánya, én ikreim, ő lánya. Pár hónapja elment orvoshoz, mert fájt a hasa. Szeptemberben lesz három a kislány. :) Úgy imádom az ilyen történeteket, amikor meglepetésként érkezik egy baba egy családba és mindenki boldog. Mindig úgy elkezdek vágyakozni ilyenkor (nyugalom, nem bolondultam meg, de az ember azért szívesen képzel el olyan életet, hogy van egy párja, aki szereti, akit ő is szeret, és akkor villámcsapásként jön a felismerés, hogy babát várnak, és a férfi erre nem azt mondja, hogy "el kell vetetni", hanem örömkönnyekben körbetáncolja vele a szobát, és közös fotózásra mennek meg ilyenek. Aztán persze együtt, mondom EGYÜTT, együttes erővel nevelik a gyereket, vagyis gyerekeKEt természetesen, és akkor innen már mindjárt nem is rémálom semmi - belátom, ez elég sok, lehetetlennel határos kívánság egyetlen bekezdésben. Ez a rész sajnos kimaradt, és mint nem csupán tőlem függő dolgot, már eleve fel sem írhattam a bakancslistámra).

Szóval jók az ilyen sztorik. Úgy lenne igazságos, ha minden baba érkezésének szabad lenne örülni, ha nem szorítaná össze a gyomrunkat semmi, mert se a főnök, se az apa, se a nagyszülők, se a szomszédok, se senki más nem gondolná azt, hogy van bármi, ami fontosabb.