Mivel nem mindenkihez mentünk ki a temetőbe az ünnepen, na meg néhány szerettünk esetében nincs is hova menni, este gyújtottam otthon néhány gyertyát és mécsest. Mamáért (2000) és Papáért (2009); Papáért (2007) és Mamáért (2016); Tetkós Apjáért (2016); Papáért (2013); M.-ért (2005) és az első közös gyerekünkért (2008). Na meg az összes macskáért és kutyáért, aki valaha a családtagunk volt, aki szeretett, és akit szerettünk. Sokan vannak, és idén lettek sokkal többen...

A gyertyát elfújtam, de a mécseseket hagytam végigégni. Üveg mécsestartóban voltak, meg majdnem az összes ki is aludt, amikor még ébren voltam, egy vagy kettő pislákolt még, amikor leragadt a szemem végül. Reggel odapillantottam, egyik sem égett már persze, de azért hobbiból csak elkezdtem agyalni, mennyire hozzánk passzoló dolog lenne, ha most, a célegyenesben* leégne a lakás, így munkából írtam Tetkósnak egy üzenetet.

LCD: "Légyszi a mécseseket ellenőrizd már le!"
Tetkós: "OK. Megvan mind."

*Erről majd hamarosan... :-)