Más anyák

Végre itt van. A karácsony, a kedvenc ünnepem. Ezt a részt imádom a legjobban, a készülődést. Más anyák lassacskán elkezdik ünneplőbe öltöztetni a lelküket, de nekem nem kell igyekeznem, hogy ráhangolódjak, már Halloween óta itt a karácsony a szívemben.

Más anyák* decemberben a társadalmi elvárásoknak megfelelő programokon vesznek részt: földöntúli mosollyal és angyali türelemmel elfuvarozzák a csemetéiket legalább egy adventi vásárba, egy kézműveskedésre, egy vallásos programra és egy közösségi összejövetelre, plusz sorra járják a baráti családokat is, hisz a játszótéren ilyenkor mégse múlathatják az időt.

Én örülök, ha délutánonként úgy haza tudom őket kormányozni, hogy se autó elé nem léptek, se kutyaszarba, de még így is minden idegszálam elpattan, mire hazaérünk. És nem tudok nem kiabálni.

Más anyák adventi koszorúja november közepére kész. A ragasztópisztolyt olyan profin forgatják, mint én a... ööö... hát én mondjuk semmit.

A mi koszorúnk advent második vasárnapján készül el, és rendszerint elfelejtjük meggyújtani a gyertyákat.

Más (szintén háromgyerekes) anyák már hetekkel ezelőtt saját kezűleg elkészítették az ajándékba szánt szappanokat, likőröket, chutney-kat, fasz tudja, miket. A karácsonyi menü már rég a fejükben van, és mivel vérükben a gasztronómia, nem csak azokból a receptekből válogatnak, amelyeket talán el tudnak készíteni, hanem mindabból, amit valaha a világon valaki elkészített és leírt. Ja bocs, nem. Lehet, hogy nem találnak megfelelőt, ebben az esetben gyorsan kreálnak fejben valami nekik tetszőt. Lehet, hogy fél nap is rámegy majd, de ők megoldják.

Nálunk mákos guba lesz, ami véletlenül se délre készül el, mert egész délelőtt suvickolni fogok, hogy valahogy azért kinézzen a lakás a karácsonyfa körül (valószínűleg péntek estefelé lesz csak időm megvenni az ajándékokat is, mert Tetkós világszinten kiemelt fontosságú munkájának köszönhetően a perceim minden délután meg vannak számlálva). Szóval az utolsó pillanatig takarítok majd az őrület egyre több tünetét mutatva, miközben Tetkós a zen állapotában szopogatja egymás után a söreit, semmi sem mozdítja ki nyugalmából (és fekvő helyzetből), csak akkor kezd el hangoskodni, amikor azt látja rajtam, hogy épp a külsőmre tervezek időt fordítani - de erről majd később. Szóval a mákos guba olyan délután 2 körül az asztalra kerül. Legalább egy fő a mákot fogja utálni, legalább egynek nem lesz elég édes, legalább egy pedig csokis gabonapelyhet akar majd ebédelni, Tetkós elvből nem eszik olyat, amit én készítek. (Jó, ez költői túlzás, de fogadhatunk egy ötezresben...)

Más anyák legkésőbb december 20-ra puccba vágják a lakást, beleértve a szekrények mögötti porcicátlanítást (mert ugye hátha bekukkant oda is a Jézuska) és az ablakpucolást is természetesen. Kihányták otthonról az összes fölösleges cuccot, minden csillogó, patyolat, illatos és párhuzamos a többivel.

Én 23-án még dolgozom (ahogyan előtte is végig ugyebár - miután szembesültem azzal, mennyit lopnak el az embertől gyermekápolási táppénz címen, inkább a szabadságaimat szedegettem ki efféle úri huncutságra, úgyhogy nem maradt sok), éjjel felmosok, 24-én Tetkóssal gyorsan port törlünk mindenhol, meg rendet csinálunk futva. A függönymosás nálam olyan, mint az esküvő: rajta van a bakancslistámon, de kell hozzá, hogy valaki más is akarja. Nekem ugyanis még asztalra tett székről is hiányzik pár centi a függönycsipeszekig. Szóval még ha leszedni (=lecibálni) én is tudom, a függöny felrakásával meg kell várnom őt. Aztán hónapokig lesem, hogy két csipesz között 20 centi van, másik kettő között 10...

Más anyák kézzel készítenek értékes meglepetést a pedagógusoknak, apropó: más anyák persze SZMK-tagok. Már a mikuláscsomagokat is ők rakták össze mind a harminc gyereknek, de nem ám piti, 20-50 Ft-os zacskóba, hanem egész évben gyűjtögetett, saját kézzel dekorált konzervdobozokba például. Vagy nagy gonddal varrt, csodaszép, névvel ellátott zsákocskákba.

Nekem, amikor a másik SZMK-s anyuka egyszer (és nyilván utoljára) megkért, hogy helyettesítsem az SZMK-s szülőin, nemet kellett mondanom, mert pont aznapra tudtam megfűzni Tetkóst, hogy menjen el a gyerekekért, és így ledolgozhassam munkában a késéseimet. (A karácsonyra szánt ajándékot pedig rendszerint az utolsó pillanatban viszem be, amikor a pedagógusok 90%-a már szabadságon van. Vagy egyenesen a téli szünet után.)

Más anyák fényesre suvickolt polcai már roskadoznak a szódabikarbónából készített karácsonyfadíszektől, mármint azok a polcok, amelyek nincsenek tele saját készítésű mézeskalácsokkal dugig tömött fémdobozokkal. Ezeket természetesen a gyerekek díszítették sütidíszítő tollakkal, csendesen, kidugott nyelvvel koncentrálva, minimális ganézás nélkül.

Apropó, mézeskalács: tudnod kell, hogy ha gyereked van és nem sütsz mézeskalácsot karácsonyra, nem vagy ember. Ja, bocs, ez még nem minden: természetesen a gyerekkel kell készíteni, és fotóval dokumentálni az eseményt. Ha a gyerek nincs rajta a fotón, akkor az is elmegy, ha girbegurbán dekorált sütikék vannak rajta, amelyeket egyértelmű, hogy gyerek csinált. Ha a gyerek nem dekorálhat karácsonykor mézeskalácsot, vagy ha nincs róla fényképes bizonyítékod, hogy megtette, jobb, ha elásod magad. Ezt nem én mondom, az anyák társadalma sugallja. Aki nem tesz fel a facebookra olyan képet, amelyen a gyerekek mézeskaláccsal pacsmagolnak (mellesleg van olyan ember, aki igazán szereti a mézeskalácsot?), leírta magát örökre.

Én egyébként mára tervezem a sütést (a fürdőszobatakarítást is - hehe, azt mondjuk még nem raktam össze magamban, hogy miután este 6 körül hazaérünk, mi lesz a sorrend), van is egy receptem, ami alapján már tavaly is dolgoztam. Akkor az összes olyan lett, mint a fakó, berepedezett sírkődarabok (mondjuk nagyon finomak voltak), de mivel bögrés receptről van szó (=könnyű), adok neki egy újabb esélyt. (De ha esetleg estig megosztod velem a te bevált receptedet, lehet, hogy az lesz.) A díszítés kimenetelét illetően annyit érzek csak, hogy mivel 4 toll van és nekem 3 gyerekem, a negyedik tollon valószínűleg összeverekednek majd.

Más anyák karácsony előtt fodrászhoz mennek, mert az ünnepnek meg kell adni a tiszteletet.

Én a karácsony előtti hétvégén zsarolással és sírással rákényszerítem Tetkóst, hogy fesse be a hajam (basszus, ez volt az a hétvége! És elfelejtettem. Semmi baj, úgyis csak kábé a vállamig van lenőve, tiszta szerencse, hogy a hajfestékem majdnem ugyanolyan árnyalatú, mint a hajam.) Van döntési lehetőségem is a frizurát illetően: hogy a Szenteste előtti éjszaka mosom meg, vagy aznap, indulás előtt, miközben Tetkós oroszlánüvöltést hallatva toporzékol a folyosón, hogy direkt húzom az időt, hogy idegesítsem.

Más anyák megcsináltatják a körmeiket karácsony előtt. Csak egy kis visszafogott csillogás vagy sötét elegancia, esetleg kis hópihe meg fenyő, na jó, jöjjön az összes létező téli biszbasz, karácsony lesz - aztán szilveszter, ahol más anyák kötelezően buliznak, ha meggebednek is. (Én olyankor a gyerekekkel vagyok a családomnál, éjfélkor felrázzuk az alvó anyukámat, hogy pezsgőt igyunk, fogmosáskor a tükörbe nézve megállapítom, hogy pedig egész jól néztem ki, olyan kár értem, hogy elhanyagolva sorvadok el, aztán lefekszem dúlva-fúlva, hogy idén se lettem partykirálynő, és minden évköszöntő sms-re és fb bejegyzésre szívem szerint azt írnám vissza: "dögölj meg", úgyhogy inkább nem válaszolok. Tetkós ezúttal Egerszalókon fog több napig ünnepelni.)

Ja, karácsonyi körmök. Vagy a Szent... délutáni hajmosás előtt (gubakészítés után) lakkozom ki gyorsan, és akkor hajmosás közben összevissza karcolom, vagy pedig hajmosás után lakkozom és annyira remegni fog a kezem Tetkós idegbajától, hogy szanaszét kenem az ujjamon a lakkot, de nem lesz időm lemosni, így Tetkós Anyjához menet a kocsiban a lakkot fogom rágcsálni a körömágyamról. (Eszemben sincs az ő tökéletes körmeivel felvenni a versenyt, de olyan jó lenne csak egyszer az életben nem úgy odamenni, mint akit épp akkor szaggatott meg két kóbor kutya.) Egyébként a kocsiban sminkelek persze.

Más anyák csinosban parádézzák végig a három napot, különös tekintettel a vendégjárós részre, hiszen eleve vesznek az alkalomra valami szépet és csillogót. Nekem huszonnegyedikén reggel jut eszembe, hogy délután fel kell majd öltözni, kár, hogy nem volt időm magamnak vásárolni. Amint leülök a szekrényem elé, Tetkós ismét picsogni kezd, hogy direkt húzom az idejét, úgyhogy végül valószínűleg valami jellegtelen szoknyát és blúzt választok majd, persze feketét. És évek óta úgy lépek ki az ajtón, hogy "nembajmajdjövőre".

Más anyák huszonnegyedikén este a készülődés fáradságát feledve, boldogan és elégedetten néznek végig a családon, a fán, az ételeken és a lakáson. "Azt a mindenit. Csak megcsináltam megint!"

Én érzem, hogy az űzött vad jellegzetes tekintetét sehogyan sem tudom már elpislogni soha, legszívesebben sírva fakadnék, amikor belegondolok, hogy az ajtókat se tudtam lemosni, és miközben a gyerekek az ajándékot bontogatják, azon agyalok, vajon a celluxot le kell-e majd szednem a papírról, mielőtt a szelektívbe dobom.

Más anyák karácsonyfáját a Jézuska hozza, és gyönyörű.

A mi fánkat együtt díszítjük, és egészen varázslatos.

Más anyák összekapják maguk köré a rokonságot.

Mi végigjárjuk a rokonságot.

Más anyák gyerekei megkapják azt az ajándékot, amire vágytak.

Az enyémek is.

*Más anyák remélem, értik, hogy tátott szájjal csodálom őket.