Hát-hát.

Rátaláltam egy nyereményjátékra, ahol verset kell írni valami olyasmiért, amire már sok-sok éve vágyom. Ennek apropóján elővettem azt a füzetemet, amibe a tervezett regényeim vázlatát írtam. Az egyik sztorira egyáltalán nem emlékeztem, de nagyon tetszett. A füzet elejében lévő zsebben aztán találtam egy vízfoltos lapot, egyik oldalán teleírva mindössze. Pont annak a regénynek a kezdete volt.

Konkrétan ideges lettem, amikor a lap aljára értem, hogy nincs már tovább. Pont valami ilyen történetet olvasnék ugyanis mostanában szívesen. (Épp tartok egy kis szünetet a skandináv krimik között, de a hetekkel ezelőtt elkezdett limonádéregényt képtelen vagyok befejezni, csak hurcolom magammal mindennap.)

Most meg kell írnom, hogy elolvashassam...