Az olyan jó érzés, amikor az ember bemegy a szobába és ráköszön egy macska. Attól az ember úgy... érzi magát valakinek.

(Ravasz: "Hej..."

LCD: "Jaaaj, hát szia, te édes csillagmazsolája az anyukájának, itt fekszik az a tünemény kis tested? Hát hogy lehetsz ilyen szép, mondjad? Hát hogy lehetsz ilyen szép? Te világ leggyönyörűbb királyfija, te...)

Jól van, azt ne firtassuk inkább, hogy kinek.

Ha meg utána még rá is fekszik (mármint a macska), az a legmegnyugtatóbb dolog a világon, vagyis inkább a legmegtisztelőbb. Hogy te megfeleltél neki. Méltónak talált arra, hogy megérintsen.

Vajon Ravasz most azt gondolja, én vagyok a királynője? Vagy egyszerűen csak én vagyok az ágya? Ok, erre nyilván tudom a választ.