Ha az anyaságomat leginkább jellemző tevékenységet szeretném bemutatni, az az lenne, amikor étkezés után eltakarítom a gyerekek után a maradékot. Bele egyenesen a szervezetembe.

Munkába hónapok (évek?) óta minden reggel viszem a kis zabkásámat reggelire, a zöldséges kölesemet ebédre, gyümölcsöt, zöldséget, étcsokit, mandulatejes kávét, tisztára, mint egy ortorexiás - és akkor hazajövünk, és belapátolok mindent a gyerekek után, hogy ne kelljen kidobni. A Hawaii pizzának például sose tudnám meg, milyen a közepe, ha Szotymi nem kapirgálná le róla a feltétet, viszont minden szelet szélét megeszem. És igeeen, isteni fehér lisztből van, ahhh... és élvezem. Borzasztóan. (Igazából a fehér liszt az én szeretőm, vele csalom a kelbimbót. És megvagyok ugyan nélküle is, de sose fogok szakítani vele, azt most megmondom.)

Na mindegy, igazából csak azt akartam elmesélni, hogy a gyerekek uzsonnára valami gabonapelyhet kaptak, én ott ittam mellettük a MANDULATEJES kávémat, majd elrohantak, én pedig leültem megenni a maradékot, és gondolkodás nélkül bekanalaztam vagy másfél deci tejet. Mondom, gondolkodás nélkül. Így aztán az allergia megint kiütéssel győzött, most adok magamnak 5 percet, hogy eldöntsem, veszek-e be gyógyszert, vagy kibírom. (2 nappal ezelőtt kibírtam.)

Egyébként volt vagy két tiszta hónapom, amikor elmúlt, mintha sose lett volna. Most megint nagyon durva, de nem ijedek már meg tőle.