Fogmosás

Ez itt lent az én véleményem. Nem kell velem egyetérteni (ezt nyilván fogcsikorgatva írtam le, hisz ismersz), elfogadom hogy mindenki másképp csinálja. 

De egyszerűen nem tudok napirendre térni az olyan filmjelenetek meg reklámok fölött, amelyekben az emberek felpattannak a reggelizőasztaltól, és boldog mosollyal nekiindulnak a napnak. Nem a boldog mosollyal van a gond, én el tudom hinni, hogy vannak ilyen emberek, sőt, én is szeretek munkába járni, de könyörgöm... esznek valamit és sem fogat nem mosnak, sem tükörbe nem néznek, sem egy rágót nem kapnak be? Sehol egy szájvíz vagy egy fogselyem?

MIÉRT???

A reklámban az elégedett vigyorral mogyorókrémet pakolászgató anyuka miért nem ordít a gyerekek után, hogy ha nem mosnak fogat most azonnal, az összes ki fog nekik rohadni, mire végre majd csókolózhatnának valakivel? Az öltönyös férje után miért nem óbégat, hogy "drágám, ha azt megetted, indulj a fürdőszobába fogat mosni, vagy egész nap ne beszélj senkihez"? (Na meg hát eleve miért nem mélázik el a tükörbe pillantva, miután mind elmentek, hogy "talán a három banánkarikával meg  két szem málnával mégsem ellensúlyoztam azt a rengeteg telített zsírt, vagy igen? Vagy nem? Ó, a picsába már"? )

Ok, rendes leszek, és azt feltételezem, hogy a mogyorókrémes család tagjai már ébredés után megmosták a fogaikat. Tudom, hogy a kutatások szerint reggeli előtt azért okosabb fogat mosni, hogy a szájban alvás közben összegyűlt baktériumok a reggelivel együtt ne alkossanak savas közeget; tudom azt is, hogy étkezés után pedig min. 30 percet érdemes várni a fogmosással. Mégis inkább az utóbbira szavazok, ha már választani kell. (Vagy reggeli előtt és után is, de elfogadom, hogy ennyi ideje szinte senkinek nincs.) De úgy elindulni reggel nagy magabiztosan a világba, hogy esetleg ott figyel a kaja a fogak között... erre képtelen lennék. Szóval nekem a reggeli UTÁNI fogmosás azért tűnik jobb választásnak, mert két funkciója van, az elfogadható látványról és illatról is gondoskodik. Természetesen ha valaki minden áldott nap eperhabos csillámszivárványt fogyaszt reggelire, akkor rá nem vonatkozik a fent ecsetelt kötelezettség.

Jó, mondjuk nálam az alapozó meg még pár sminkcucc is elengedhetetlen sajnos, szóval elég sok energiát fordítok mindenfélére, hogy aztán egész nap senki egy pillantást se vessen rám. De ha ezek kimaradnának, az emberek  valószínűleg összesúgnának a hátam mögött, hogy "nézd... szegény...", "úristen, hogy néz ki... micsoda toprongy", "jézusom, miért nem csinál már magával valamit...", szóval már eleve ezzel sem kockáztathatok. És nem, nem azt mondom, hogy mindenki járjon sminkben, nyugalom, de nekem sajnos azt dobta a gép, hogy anélkül nem szerencsés mutatkoznom. Viszont a fogmosás és rágó elhagyása reggel egyszerűen nem áll össze az agyamban. Nem. Nem.

A másik kedvenc magyarázatom egyébként a kihagyásra (a "reggeli előtt már mostam" mellett), hogy reggel nincs idő. Még egyre se, nem kettőre. Egy fogmosás kettő perc, könyörgöm. Kettő! Egy szájvizes öblögetés 30 másodperc. Férjen már bele valamelyik, légyszi. Szoktam azon gondolkodni, hogy ha megtörténne, hogy reggel fogmosás nélkül kell eljönnöm otthonról (mert például tűzriadó van és ki kell menekülni), egész nap nem mernék szólni senkihez. Legalábbis az első fogkeféig. Vagy rágóig.

És akkor meg is érkeztünk a másik olyan gyakori filmjelenethez, ami évek óta bassza a csőrömet nem hagy nyugodni, nevezetesen, amikor a szerelmesek egymás mellett ébrednek reggel - majd forró csókot váltanak.

Bahhh...

Hát nincs az a szerelem. Ha volt is addig, ott van vége. Tudom, tudom, biztos nem voltam még elég szerelmes, blabla... de. Csak nem értem, egy ilyen - kiküszöbölhető - aprósággal miért kell porrá zúzni a rózsaszín varázslatot. (Egyszer még volt egy ilyen rémálmom is. Arról szólt, hogy őrülten szerelmes voltam valami férfibe - jóval idősebb volt és nagyon jól nézett ki -, és engedtem, hogy ébredés után megcsókoljon, mert gondoltam - mármint álmomban, érted -, hogy itt az ideje a komfortzónaugrásnak. Szóval megcsókolt, majd azt mondta, hogy büdös a szám. Több, mint húsz éve álmodtam ezt egyébként, de még most is üt, ha eszembe jut.) 

Persze tudom, nyilván velem van a baj, hogy kukacos vagyok, merev, kényes, meg fafejű Bika, engedjem el az ilyen apróságokat - hidd el, gondolkodtam már ezen én magam is eleget. És most következzen a kedvenc Bika-mondatom zárásként:

DE AKKOR IS...