Ma reggel eszembe jutott egy régi kiírásom a facebookra abból az időből, amikor az ikrek még babák voltak, de mi már le voltunk paterolva Anyáékhoz nyárra, pokollá téve a családom életét. Azon akadtam ki akkor épp, hogy Öcsémhez folyamatosan jöttek a barátai (mármint olyanok, akik amúgy csak így kihasználásilag barátok) edzeni a garázsba, miközben én a garázs fölötti szobában próbáltam elérni, hogy legalább néhány percet aludjanak egyszerre a kicsik. És OK, igyekeztek nem hangoskodni, de azért nem lehet teljesen hangtalanul edzeni, másrészt meg mi a faszomért kell mindig lennie nálunk valakinek, hát őrület, de tényleg hát mindegy, na.
Szóval kiírtam egy mondatot, ami nem volt gáz, csak maga a tény, hogy kiírtam. Még az emléktől is ideges lettem (ma lehet, hogy már nem írnék ki semmi ilyen hisztit. Jó, mondjuk akkor már hónapok óta nem aludtam.)
Erre az esetre vissza- visszatért ma az agyam, még fel is merült bennem a kérdés, hogy vajon mikor volt ez. Aztán úgy húsz perce, a facebook felhozta emléknek. Pontosan 6 évvel ezelőtt történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése