Új autó

Tetkós egyszer régen azt mondta az anyjáról, hogy elég felelőtlenül kezeli a pénzt: ha pl. lenne nála 10.000 Ft, ami történetesen a hó végéig elkölthető összes kajapénz lenne, és meglátna egy akármit, ami 9.999 Ft-ba kerül, akkor azt mondaná, hogy "Jaj de jó, pont van ennyi pénzem!", és megvenné. (Megjegyzem, szerintem pont ez a felelőtlen könnyedség az egyik, ami olyan szimpatikussá teszi az anyját, akit, mint már említettem máskor, nagyon kedvelek.)

Én akkor olvadoztam, hogy milyen csodálatos ez a pasi, ha ilyen tisztán látja ezt a dolgot, az azt jelenti, hogy ő biztosan mindig vigyázni fog, nehogy ilyenné váljon. Ez természetesen a kapcsolatunk elején volt, amikor még nem ismertem. Azóta már rájöhettem - sőt, Te is, ha egy ideje olvasol -, hogy annak idején nem számoltam a genetikával. Tetkós ugyanis nem csupán ilyen, hanem még ilyenebb: konkrétan szarik rá, hogy mennyi pénze van összesen, ha úgy ítéli meg, hogy sürgősen szüksége van valamire.

És neki általában gépjárműre van sürgősen szüksége. Nem, nem azért, mert épp nincs mivel járnia.

A múltkor megpróbáltam összepakolni a hivatalos iratainkat, de az ő autós és motoros adásvételi szerződéseinél eldurrant az agyam. Most nem részletezném, mennyi autója és motorja volt előttem, sőt, ezúttal azt sem, hogy a megismerkedésünk óta mennyi, és ezek közül mennyi olyan, amiről nem is tudtam (csak csodálkoztam, hogy mi a francért kell a forintocskáinkat számolgatni a boltban, amikor elvileg lennie kellene pénznek). 

Az utóbbi időben éldegéltünk boldogan és viszonylagos nyugalomban, már vagy 3,5 éve megvolt a Passat (ami, legyünk őszinték, olyan ronda, hogy nem tudom, miért szerettem meg annyira végül), megbízható volt és nem feltűnő, mondjuk a jobb hátsó ajtót nem sikerült megcsinálni a 3,5 év alatt, de sebaj, legalább a Nyúl nem tudta kinyitni. Jól van na, voltak persze kilengések, például a busz, ugye 3 éve (hamar eladta), meg a két motor, előbb a Suzuki Intruder, majd tavaly a HD Dyna, meg akkor már a jogsi nagymotorra, mert anélkül nyilvánvalóan egy nappal sem élhettünk tovább... (Nem mondom, hogy ezektől a rengeteg pénzt felemésztő, és szerintem bődületes faszságoktól meg ezekre felvett hiteltől meg utánajárásoktól nem állt égnek a hajam, de azért elvoltunk. Azt hiszem, beletörődtem, hogy bár élhetnénk igazán jól is, sose fogunk az ilyen dolgai miatt, úgyis mindig meg fogja magyarázni, miért van szükség egyre drágább és drágább járművekre, és miért hülyeség az, amire viszont én vágyom, és szintén pénzbe kerülne.)

Egy szó, mint száz, Tetkósnak szokása járműveket vásárolni. Tetkós minden új helyzetre járművásárlással reagál ugyanis, és sajnos új helyzetnek minősül minden: az összeköltözés, az évszakváltás, de még a szerda beköszönte is. Nem érezhetem magam biztonságban egy percig sem. Egy adásvételt gyorsabban kitalál - sőt, gyakorlatban is lezongoráz -, mint amennyi idő alatt én kitalálom, mit főzzek. 

Nyilvánvaló volt, hogy magának az ikervárásnak sem örülhetek túl sokáig. Tetkós valószínűleg már a nagy bejelentés utáni percben dekódolta az üzenetet:

Új gyerekek -> Új élethelyzet -> ÚJ AUTÓ KELL!!!

És még aznap elkezdett intézkedni, mármint bedögleni órákra a gép elé és autókat vadászni fórumolvasgatás közben. A hivatalos magyarázat az volt, hogy három hordozó meg gyerekülés a Passatba nem fér be, de valójában leszarta, mekkorák is a hordozók, valamint, hogy gyerekeink lesznek, mert pont nem tervezte, hogy valaha is visz minket valahová, max. le Anyáékhoz egy-egy hétre, hogy ő addig is nyugodtan élhessen (és ihasson és mászhasson a haverokhoz).

Na mármost az eddigiekből kiderült szerintem, hogy ő nem úgy vásárol autót, hogy "Gyere ide, nézd meg ezt, tetszik? Megvegyük?" Hanem úgy, hogy "Szombaton elmegyek XY-nal megnézni egy autót." Én nem mehetek, nehogy beleugassak az üzletbe vagy grimaszokat vágjak (vagy történjen velem valami érdekes és kiszakadjak pár órára a kibaszott, egyhangú életemből). Pénz nem számít, persze, de nem azért, mert annyi van, hanem, mert tökmindegy, valami mennyibe kerül, úgysincs annyink.

Szóval új autó kellett, úgyhogy eladta a Passatot a seggünk alól úgy, hogy másnap mennünk kellett a Mátrába a Nyúlért (és úgy, hogy már csak egy hajszálnyira voltunk attól, hogy az utolsó részletet is kifizessük). Egyszerűen felhívott, hogy eladta - én éppen beteg voltam - hát ne tudd meg, ha lett volna erőm, agyonütöm... (Ráadásul pont egy buta köcsögnek, aki köszönni se képes nekem soha.) Mert azért is mérges voltam mindig, ha szerzett valamit a háztartásba (fölöslegesen), de így meg, hogy megy el valami a háztartásból... Szóval lementünk pénteken a Passattal, hazafelé felvettük a vásárlót, felhoztuk hozzánk megírni a szerződéseket, aztán a vásárló elvitte a Passatot. 

Na ekkorra már megvolt azonban az új szerzemény (merthogy ami ellen nagyon tiltakozom, azt tuti, hogy megveszi általában), ott állt Wekerlén, és mindenki tátott szájjal ment el mellette. A választott ezúttal ugyanis egy nyolcszemélyes amerikai terepjáró volt, piros, és akkora, hogy nem is értem, miért nem kellett hozzá E kategóriás jogsi. Szerinted mit szóltam? Sápítoztam, hisztiztem, dühöngtem, hányingerem volt - aztán megláttam élőben, beleültem, és azonnal beleszerettem.

Annyira látszott rajtam, hogy tetszik nekem az új kocsi, hogy Tetkós nem bírta tovább, és nem egészen egy héten belül eladta annak, aki elment vele megvenni. (Mert Tetkós nem szereti, ha nincs feszültség otthon, pontosabban a feszültségkeltő helyzeteket szereti, és elvárja, hogy ezeknél ne legyen feszültség, kussban fogadjam mosolyogva a legnagyobb baromságait.) Azt mondta, olyan vele menni, mint egy IFÁ-val. Én ezt ránézésre is megmondtam volna, ha megkérdez.

Szóval eladta X Ft-ért, és kijelentette, hogy akkor most X Ft-ért fog venni egy olyan autót, ami kisebb, de megbízható és jó. Nem is reménykedtem abban, hogy ez valóban így lesz. Egy ideig kölcsönautókkal jártunk, kb. mindennap másikkal, úgyhogy amikor lementem az utcára, sose tudtam, merre induljak, milyen kocsihoz. (Egyik nap tök aranyos volt, felhívott munkában és megkérdezte: "Láttad, milyen autóval jöttem haza tegnap?" És csodálkozott, hogy nem tudom, miről beszél. "De hát ott álltam meg a sarkon..." Na mármost tudni kell, hogy panelben lakunk, az utcánk másik oldalán végig parkoló.)

Újabb, a net előtt töltött órák (családdal töltött órák helyett), majd telefon egy ismerőstől. Van egy kocsi... X Ft-ba kerül. Ez nekem, a kívülállónak azt jelentette, hogy megúsztuk, jíííhááá, annyiba kerül, amennyink van rá, de a francokat. A kocsinak még nem voltak magyar papírjai, így a valóságban a pénzköltés X + 170.000 Ft-ot jelentett a (magándokis) szülés előtt két hónappal úgy, hogy a babáknak a ruhákon kívül még semmit se vettünk, és pont egy zsák pénzzel kaptam kevesebb fizetést a szokottnál, a rohadt betegeskedésem miatt. Vonjunk ki a 0-ból 170.000-t... Persze jött mentőöv, már majdnem az egészet törlesztette is, mert ilyeneket csinált, hogy az egész heti fizetését belerakta a törlesztésbe meg ilyenek... Szóval autóügy megoldva, lassanként - mondom lassanként!!! - a babáknak is megveszünk mindent (a szülésre félretett pénzből, úgyhogy bár már nagyon unom a terhességet, most kérek mindenkit, drukkoljon, hogy csak fizetés után szülessenek meg), de elegem van!

Őszintén szólva tökre örültem, hogy végre nincsenek gondjaink. Tartozásaink. De most megint. És megint a legrosszabbkor. Jól van, nem sokáig, de akkor is. Azt gondolom, hogy Tetkós nem normális. Létezik olyan kifejezés, hogy "pénzügyi analfabéta"? Biztos nem létezik, de én használom. Mostanában gyakran. Amikor belegondolok a dolgaiba, kedvem lenne bőgni és toporzékolni, úgy érzem, a következő percben megbolondulok és úgy fognak elvinni az őrültek házába, hogy azt kiabálom: "Hogy történhet ez velem, hogy lehetek ilyen helyzetben, amikor mindig sóher voltam???" Nagyon durva, és néha nagyon tudom sajnálni magam, no. :)

Mellesleg az új kocsi a kedvenc márkám, na nem mintha ez számítana. Nagyon szép, és még sötétzöld is, meg automata váltós. Imádom, szóval nem hiszem, hogy sokáig lesz meg. Gondolom, eladja, mielőtt az utolsó részletet visszafizetnénk a tartozásból. Ahogy szokta.