Annak, hogy immár hónapok óta citromos vízzel kezdem a napot, ezidáig az az egyetlen egyértelműen pozitív hozadéka, hogy soha nem büdös a kuka, sőt egyenesen isteni illata van a citromhéjtól.
Aztán persze lehet az is, hogy itt malmozunk majd Dzidzével százötven/száznegyvenhárom éves korunkban ráncok nélkül, ki tudja.
(Egyébként utálom azzal kezdeni a napot, reggel nekem kávé kell, mármint a lelkemnek. Így aztán minden alkalommal, amikor lehúztam végre, melegen gratulálok magamnak. Mellesleg a kicsik mindig megeszik belőle az összes citromot, elképesztő módon rajonganak érte.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése