Ma vagyok 33,5 éves, és ma van egy éve, hogy megtudtam, ikreink lesznek. Tökjó volt, amikor a váróban azt a virgonc kis ikerpárt néztem a másik oldalon és átfutott az agyamon, hogy de jó lenne, ha... Aztán amikor kijöttem a dokitól, elújságoltam telefonon Tetkósnak, aki mellett ott volt az egyik haverja, így nem mert nem örülni, nehogy baleknek tartsák; aztán hazafelé felhívtam Anyát, aki sokkot kapott, meg Apát, aki húzta a száját és azt kérdezte, meggondoltuk-e, mert a gyermekáldás Magyarországon ma már csak egy szófordulat.

Tudom, hogy ezeket leírtam már akkor, de olyan jó visszagondolni.

Ja, meg kaptam okostelefont Tetkóstól. OK, tudom, ez olyan, mint amikor valakit negyvenöt évesen végre feleségül vesznek, de akkor is örülök azért. Végre van saját Pou-m (nem Tetkós telefonjára kell várnom esténként), ami nagy segítség volt az elmúlt két napban, hogy ne vágjam fel az ereimet, pedig végül is csak az van, hogy mostantól egy fővel többen követelnek kaját, de sebaj, neki legalább a melleimet nem kell elővennem, és már ez is szimpatikus.

Egyébként Tetkós, aki általában minden idegbajom okozója szokott lenni, most tök aranyosan minden tőle telhetőt megtesz, hogy ne forduljak be (ennek ellenére még mindig nem akarok találkozni senkivel egy ideig), hol okostelefont kapok tőle, hol péksüteményt... De amikor megdicsérem, attól számított 24 órán belül mindig csinál valami szemétséget, úgyhogy óra indul. :)

M.

Nyolc éve ezen a napon a gyönyörű, sötétzöld kordbársony kabátomat viseltem és az apától kapott, szépséges fekete cipőmet. A Városligeti fasoron álltam egy épület előtt és nagyon szerettem volna meghalni, nagyon szerettem volna, ha Isten megkönyörül és agyoncsap egy villám, leszúr egy drogos, vagy valami... 

Végül is ha a sebem soha nem is gyógyul be, legalább másfél évig gyötörhettem a jelenlétemmel azt, aki legszívesebben elégedetten elsétált volna aznap - "feladat megoldva".

Tavaly, amikor ezen a napon levizsgáztam, azt hittem, vége, és mostantól majd a fergeteges sikerre fogok emlékezni minden október tizennyolcadikán. Hát úgy látszik, nem.

Már vagy egy hónapja, hogy utoljára beszéltünk telefonon, bár két hete összefutottunk pár percre. Tegnap eszembe jutott, hogy fel kéne már hívnom, aztán ma, amikor már elaludt a kis Kenyő és a kis Varogot ringattam, elhatároztam, hogy ha végre mindkét baba elaludt, akkor felhívom. Aztán amikor később tettem be a kis Varogot az ágyába, rohannom kellett ki, mert megszólalt a telefonom. Ő hívott.

TESCO akciós újságban a nagyképű felirat:

Az év ajánlatai CLUBCARD tulajdonosoknak

Liszt 91 Ft! (Bezzeg kártya nélkül 98 Ft!) (Maximálisan vásárolható mennyiség: 10 db, tehát max. 70 Ft-ot spórolsz.)

Napraforgóolaj (5 l-es) 1.689 Ft! (Bezzeg kártya nélkül 1.789 Ft!) (Maximálisan vásárolható mennyiség: 3 db, tehát 300 Ft-ot spórolhatsz.)

Kristálycukor 233 Ft! (Bezzeg kártya nélkül 238 Ft!) (Maximálisan vásárolható mennyiség: 10 kg, tehát még akár 50 Ft-ot is spórolhatsz, ha van klubkártyád, hát nem nagyszerű?)

Értem én, hogy a legkisebb is számít, na de ennyire?

Címke a szép új kardigánomban:

Magyar
Made in Bangladesben
Összetétel: 100% akril
Kezelési útmutató:
Gépben mosható hideg vízzel (30 C)
Mossa hasonló színek
Finom ciklus szappanos
Ne használjon fehérítőt vagy klóros
Ne Squeeze
Szárítsa gépben az érzékeny ciklus
Ne Vas
Re-alakú, míg nedves

Rendben!

Tudom, hogy most szégyenletes titkot árulok el, de nézem A gyanú árnyékában c. épületes tévéműsort is. Feliratozva, mint mindent, amit lehet. A tegnapi részből egy szösszenet: öregember meghal, a gondozónője (akiről a család asszem azt hitte, hogy a barátnője) elmondja az öregember lányának, hogy az öregnek valójában agydaganata volt. Szöveg: "Én őriztem az ő titkát." Felirat: "Én főztem az idő titkát." Zseniális.

Múltkor a Híradóban valami ilyesmiről volt szó, hogy elkaptak valami cigánybandát. Szöveg: "Bárjaink vannak külföldön, abból élünk!" Felirat: "Barátaink vannak külföldön, abból élünk."

Mégis kik írják ezeket a feliratokat? 

Ezeket poénból csinálják, vagy véletlenül?

Mennyit keresnek?