Ma vagyok 33,5 éves, és ma van egy éve, hogy megtudtam, ikreink lesznek. Tökjó volt, amikor a váróban azt a virgonc kis ikerpárt néztem a másik oldalon és átfutott az agyamon, hogy de jó lenne, ha... Aztán amikor kijöttem a dokitól, elújságoltam telefonon Tetkósnak, aki mellett ott volt az egyik haverja, így nem mert nem örülni, nehogy baleknek tartsák; aztán hazafelé felhívtam Anyát, aki sokkot kapott, meg Apát, aki húzta a száját és azt kérdezte, meggondoltuk-e, mert a gyermekáldás Magyarországon ma már csak egy szófordulat.

Tudom, hogy ezeket leírtam már akkor, de olyan jó visszagondolni.