Amikor a Nyúl kicsi volt, minden egyes ruhájába gondosan belevarrtam a nevét, hogy ha majd kölcsön kell adnunk valakinek a ruhákat, ne kelljen gondolkodniuk, amikor visszaadják, hogy az a miénk-e vagy sem. (Mi is kaptunk kölcsön egy csomót, azokba sötétkék filccel rajzoltak gondos kezek egy-egy pontot). Nos, máig a kutya sem kért kölcsön tőlünk ruhákat, ellenben a Nyúlnak a bölcsiben azonnal elveszett az egyetlen pólója, amibe nem volt belevarrva a neve, úgyhogy valahol mégis hasznos volt azért a varrogatás. Az ikreknél már nem volt időm varrogatni, de a múltkor vettem egy szuper alkoholos filcet, direkt nem a legolcsóbbat, hogy beleírjam a ruháik címkéjébe a nevüket. 

Nos, a nevük simán lekopik a címkékről, ellenben minden (többnyire fehér) ruhájukat kiválóan összefogja az a tetves piros filc.

Az előbb épp ezen elmélkedtem teregetés közben, majd rohantam megkavarni az odakapott tarhonyát, véletlenül a lecsós fakanalat kaptam fel, és majdnem sikítottam, hogy istenem, vér a tarhonyában??? Kicsit gyengék az idegeim.

Na, felébredtek.