Tegnap sokan felköszöntöttek, meg még többen nem (mondtam épp E-nek, hogy imádom a szülinapokat és névnapokat, mire ő azt felelte, ő utálja, mert ha nem sokan köszöntik fel, vagy nem köszönti fel az, akitől nagyon várta, akkor egy senkinek érzi magát. És ezen elgondolkodva gyorsan rájöttem, hogy nekem az egész virtuális életem erről szól: minden virtuális közösségben olyan érzésem van, mintha belépnék egy emberekkel teli szobába, és mindenki hátat fordítana nekem, és mindig, de tényleg mindig idegesebben lépek ki, mint ahogy beléptem). Hívott Mama is, de épp orvoshoz vittük a kicsiket, úgyhogy 11:27-kor hívtam vissza, beszélgettünk, de akkor már egyedül voltam a két kis visítógéppel, úgyhogy nem nagyon koncentráltam.

Kicsit elméláztam azon este, hogy Apa nem hívott: furcsálltam, mert legalább ilyenkor szokott, de nem volt időm sokat gondolkodni, mert a kicsik éjszakáig ébren voltak.

Ma aztán hívott reggel, de "csak" azért, hogy szóljon: Mamának tegnap stroke-ja volt, valamikor 12:00 és 13:30 között.

Most várni kell.

3-5 nap. 3-5 nap. Mi 3-5 nap?