Valami mocskos módon fáj a fejem. Annyira, hogy sírni tudnék, de attól biztos csak még jobban fájna. Nyilván alszanak a gyerekek és most lenne lehetőségem felszabadultnak lenni, cicomázkodni vagy mindenféle házimunkát végezni, törékeny vagy koszolódó dolgokkal foglalkozni, fertőtleníteni, időigényes ételeket gyártani (palacsintát ígértem a Nyúlnak) - ehelyett konkrétan felállni se nagyon bírok.

Vettem már be gyógyszert - természetesen keresztbe (nem is értem, bazmeg, ha csak féldisznó méretű gyógyszereket tudnak gyártani, akkor miért nem lehet legalább szétrágni), de nem jobb egyelőre. 

Az én fejem egyébként a következő okok miatt szokott fájni:

- Terhes vagyok. 

- Jól vagyok.

- Tetszik az idő.

Az első, ugyebár kilőve. 

A második pontnál inkább arra a helyzetre gondolok, amikor valami nagy teher megy le a vállamról, főleg vizsga. Olyankor, amikor mások a sikeres vizsgát ünnepelve részegednek ocsmány disznóvá (és csak másnap fáj a fejük), én általában az ágyban fetrengve kínlódok. Ez mindig így volt, de nem mondom, hogy mindig így is lesz, mert vizsgázni már a büdös életben nem áll szándékomban (nyilván a munkahelyem keresztül fogja húzni a számításaimat, legalábbis egy rám váró megpróbáltatásról tudok), meg nagy valószínűséggel a gyerekeim úgyse fogják karba tett kézzel, néma csendben várni, amíg én kifekszem a fejfájást.

Én imádom az őszi, esős időt. Nyáron is imádom (akkor mondjuk a nyári esős időt). És nem csak az esőset, hanem a szürkét is. Az őszieset. Amikor kopasz minden fa, akkor már nem. De ilyenkor igen. Régóta úgy képzelem a boldogságot is, hogy ősszel, amikor a természet épp halni készül, én szerelmesen sétálgatok valakivel, miközben már megvan a kellő számú gyerekem (a mondat második fele kipipálva). És nem hiszed el, de amikor nekem tetsző idő van, akkor MINDIG fáj a fejem. Mintha a szervezetem védekezne a boldogság ellen, vagy nem tudom.

Na jól van, szerintem lefekszem én is, takarítani úgyis éjszaka szeretek (és szívesen fogadok egy húszezresben, hogy öt percen belül valamelyik gyerekkel a kezemben fogok kijönni a szobából).