A bikini

Azon gondolkodtam mostanában, hogy ha a felsőoktatásban tantárgy lesz a balfaszság, vajon melyik neves külföldi egyetem által felajánlott tanári állást fogadjam majd el. Merthogy ha majd lesz időm, és mondjuk "balfasz" címkével látom el a hasonló bejegyzéseimet a könnyebb kereshetőség kedvéért, versengeni fognak értem, nem vitás.

Történt ugyebár, hogy tegnap megjelentünk egy általam eddig nem ismert vidéki strandon. Azért ott, mert Tetkós egyik haverját köti oda néhány szál, így hát Tetkós egy gyors szócsatában megdöntötte minden arra vonatkozó érvemet, hogy miért a Balatonhoz menjünk unalmasan édesötösben, és tegnap 10-kor Anettékkal együtt elindultunk az ellenkező irányba. Mellesleg rohadtul dühített, hogy nekem kell igazodni a haverja "tízórájához", az fel se merült, hogy esetleg hozzánk igazodjunk és akkor induljunk, ha kényelmesen elkészültünk, de úgy döntöttem, kihozom magamból a maximumot és meglepem a bagázst, hiszen ők a "leharcolt külső - tűzokádó házisárkány belső" kompozícióban látnak leginkább (amit egyébként az hoz ki belőlem, hogy Tetkós az ő társaságukban van, mintha kellene mögé a katonaság, ha velem van, na de ugorgyunk). Szóval szép leszek és vidám egy egész napig, nehezített pályán (haverok + strand), ez volt a terv.

Múltkor otthon vettem egy bikinit, mert már úgy kb. három olyan bikinim volt gyors egymásutánban, amiből, ha nem vigyáztam, másfél másodpercenként kibuggyant volna a mellem, ami nem zavart volna, ha már a plasztikai műtét után vagyok, de így jócskán elegem lett mostanra az égésközeli állapotokból. Szóval beújítottam egy ilyen kis fekete fidres-fodros csodát, ami olyan kemény, mint a páncél, úgy alá volt dúcolva minden, hogy akár cigánykerekezve is megközelíthettem volna a célállomást, akkor se történik baleset. Csillagos szoknya, természetesen, mert hát igaz, hogy arcpirítóan rövid, de bikini lesz alatta úgyis, nemde? 

Szóval szorított az idő, de azért igyekeztem összeszedni magam. Hajam rendben (értsd: megmosva); sok év után idén a bőröm sem világít UV-lámpa alatt; a borotvám éles; a hasamat be tudom húzni egyenesre (mondjuk akkor ráncos, de ha kicsit közben kihúzom magam ííígy, akkor kisimul); valahonnan majdcsak összevakarok pár mosolyt is, végül is a gyerekekre nézve könnyű lesz, ja, és a napszemüvegem szára sincs kilazulva. Minden OK. Irány a strand. Túl. Fogom. Élni.

Tetkós kitett magáért, nagyon aranyos volt, még velem is beszélgetett. (Igaz, más felnőtt nem is volt a kocsiban.) A strand igazán helyes, Tetkós "semmi különös"-nek írta le, ami igaz, de így tökéletesen megfelelt. Sok medence, sok árnyék, sok étkezési lehetőség, játszótér, szuper mosdó. Na de, hogy a mosdóba hogyan jutottam el...

Lefoglaltunk egy helyet, Anett elment átöltözni, én meg nagy büszkén, hogy milyen felkészült voltam, elkezdtem levetkőzni (miután bekentem magam naptejjel, ennek még lesz jelentősége). Sikerült úgy letolnom a szoknyámat, hogy a bikinialsóm nem jött vele, gondoltam, innen már nyert ügyem van. DE NEM. Mielőtt a medencébe indultam volna a besózott gyerekeim és Tetkós után, az egyik haverja odaszólt: "LCD, kilóg hátul a címkéd." "Ahh - kacagtam fel magabiztosan (bár a belső énem nyilvánvalóan már itt a fogát csikorgatta). - Már megint?" Azzal hátranyúltam, hogy visszadugom a címkét, de igen nehezen ment. Még szép, hogy nehezen, ugyanis a bikinialsóm - vagy mondjuk inkább így: az a kibaszott bikinialsóm - kifordítva volt rajtam. ÉRTED? KIFORDÍTVA. RAJTAM.

Nagynak színlelt, de valójában mákszemnyi magabiztosságom itt természetesen el is illant, de azért igyekeztem összekaparni némi tartást, és legalább nem vetettem magamat a földre, hogy "a kurva életbe már, ilyen nincs, ez nem lehet igaz!" kiáltással tépjem magam körül a füvet (bár a belső énem azonnal megtette). Nem tudom pontosan, hogyan kellett volna reagálnom, Tetkós akkor már a medencéknél volt, így nem bújhattam mögé, hogy onnan pislogjak kifelé (estig). De suttoghattam volna a fiúknak valamit, ami csak annyit takar, hogy sürgősen a mosdóba kell mennem, semmi többet. Mondom suttoghattam volna. Az égés ezzel szemben a következőt hozta ki belőlem: "Basszus, hiszen ez fordítva van rajtam, úristen!" - kiáltással rávetettem magam a táskámra, hogy újra előkotorjam az akkurátusan összecsomagolt csillagos szoknyámat, és magamra húzzam. 

Aztán kis ideig még guggoltam azt várva, hogy mindenki eloldalog legalább egy kurva sört venni vagy valami, vagy esetleg alattam nyílik meg a föld, de nem. Egyik sem. SENKI se mozdult. Legalább röhögtek volna! Akkor legalább tudom, hogy most röhögnek, és nem a hátam mögött fognak majd később. De semmi. Senki se röhögött, senki se szólt, mindenki csak állt és lesett valahova, de hogy hova, azt nem tudom, mert mind napszemüvegben voltak. (Hárman.) Hát itt már nem volt honnan méltóságot összeszedni. "Ez itt már meg volt baszva", mondanák felénk. 

Szóval felálltam és elindultam a mosdóba (a sátrunktól nyílegyenes, kb. százméteres út - na jó, legyen inkább ezer - vezetett a mosdókhoz, amit a belső énem toporzékolva és ököllel a levegőbe csapkodva tett meg) és utólag már sejtem, hogy a szoknyám pihekönnyű bélése is fel volt akadva a bikinimbe közben valószínűleg. A mosdóban némileg szentségelve (és leszarva, hogy a szomszédos fülkékben mit gondolnak) kifordítottam a bikinialsómat, de mielőtt felvettem volna, rutinszerűen gyorsan megdörzsöltem, na így sikerült a teljes elejét fehérre festeni naptejjel, amiről azt hittem, hogy már rég beszívta a bőröm. (Na itt a belső énem gyorsan szétnézett, mivel vághatná fel az ereit.) Kinyitottam az ajtót, legalábbis úgy éreztem, hogy szimplán csak nyitottam, de mivel ez szélső fülke volt, az ajtó hangos robajjal vágódott neki az egyik csapnak, és naná, hogy ott is lesett éppen egy csaj (tudod, amikor valaki néz, de úgy tesz, mintha nem nézne), végig, amíg a bikinibugyimat a csap alatt tisztára mostam. 

Nos, ettől már nem volt lejjebb. Ja, de.

Elindultam visszafelé, az egész bagázs mozdulatlanul lesett felém végig, akkor már kiegészülve Tetkóssal és a gyerekeimmel, de legalább Szotymi odaszaladt elém, így foghattam. Gondoltam, egye fene, úgy teszek, mintha nem is süllyednék el szégyenemben, és ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy kifordítva veszem fel a ruhámat, majd pedig felveszem visszafordítva is. De amikor visszaértem a helyünkre, a szomszéd sátornál ülő buzeráns büdös paraszt pasi láttán nyilvánvaló lett, hogy pár perccel korábban túl hangos voltam. Teljesen egyértelműen vigyorgott rajtam. Aztán a nap folyamán végig. Próbáltam úgy visszanézni, hogy a pillantásomtól holtan essen össze, de nekem akkor már ez se ment. Vagyis hát napszemüveg volt rajtam, de ez már csak most jut eszembe.

Így történt. Ja, a strandolás jó volt, a gyerekek imádták a vizet, egymást és a többieket, ugráltak trambulinon, ami nekünk nincs, mi is fantasztikusan éreztük magunkat, elfáradtunk, lebarnultunk, finomakat ettünk, Anett meg én bepótoltuk a többhetes kihagyást a szövegelést illetően és mindenki nagyon aranyos volt, szóval úgy egyébként tökéletes nap volt. De kit érdekel ez már. 2015. augusztus 9-én fordítva vettem fel a bikinimet. Ennyi. :D