Legújabb sirámom, hogy senki rám sem néz. De tényleg.

Múltkor pár napig szépnek találtam magam. Mármint magamhoz képest. Jól van, nem lett kisebb az orrom, tökéletes a fogsorom vagy szebb a bőröm, csak úgy mindezek ellenére jól elvoltam. Nem aludtam többet, mint most, sőt, és mégsem volt karikás a szemem, meg viszonylag a hajam is rendben volt. Találtam egy olyan "lilásbarna" szemfestéket, ami egész meglepően kiemelte a zöld szemeimet (most már hivatalos, hogy zöld, nem zöldeskék). És iszonyúan szabaddá tett az, hogy nem utálkoztam magamon napi 24 órában, hanem valami váratlan áldásképp pár napig elégedett voltam a külsőmmel. Szóval úgy éreztem, enyém a világ.

Na, a világ ezt nyilván leszarta.

Sehol egy pillantás vagy megjegyzés. Sehol. Na jó, Tetkós egyszer, egy reggel, miután puccba vágtam magam - nyomatékos kérésre - véleményt nyilvánított, azt VÁLASZOLTA, hogy jól nézek ki, meg egy másik alkalommal magától is mondta, de ezt már csak az idomítás hatására.

Azzal még csak ellettem volna, hogy Tetkós tojik a fejemre, 8 év után ez természetes (rosszul hangzik? Hát igen, de attól még így van), de hogy tényleg, most már soha senki nem néz rám... vagyis hát nem is tudom, hogy mi a bajom pontosan. De biztos értitek.

Mára (vagyis már vagy két hete) egyébként már visszaállt minden a régi kerékvágásba, újra rondának látom magam (ebben nagy segítségemre volt, hogy készült rólam pár fotó a hétvégén meg a kiránduláson), de ez teljesen összhangban van azzal, hogy amúgy sem vagyok jól. Hogy a köd a fejemből, úgy tűnik, sose fog már felszállni, olyan, mintha sose ébrednék fel teljesen, és nemcsak álmos vagyok, hanem fáradt is, és nemcsak energiám, de kedvem sincs már erőfeszítéseket tenni semmiért.

Na de az észrevétlenségem odáig fajult, hogy ma a trolin az ellenőrök nem kérték a bérletemet. Pedig nem volt tömeg, és olyan látványosan túrtam a táskámat, mint egy tipikus bliccelő, mégis, a két nő tekintete úgy siklott át rajtam, hogy az az érzésem támadt, a testemen keresztül kilátnak az ablakon. Faszom... :-D Kedves Világegyetem, áruld már el, kérlek, miért sértegetsz folyton? Bántottalak én téged?