Egyik ismerős, kétgyerekes apuka közzétette ma a facebookon, hogy örömteli hangulatban van a Gyerekszigeten. "Eltelt egy év, és mi újra itt", vagy valami ilyesmi volt a kiírás.

Ha mi hétvégén eltévedünk egy játszótérre, Tetkós még a kocsiból se száll ki (és minden, de tényleg minden gyerekes helyszínről és programról azért kell eljönni, mert ő már unja, de még így is azt kell mondjam, nagyon sokat javult a helyzet az ikrek születése óta).

Igazságtalanság.

Nem azt mondom, hogy az én álmaim netovábbja a kibaszott hintát lökni óraszám. Az én álmaim netovábbja valaki, aki annyira szeret, hogy még ebben is mellettem van.

UPDATE: 41 perce, hogy megírtam ezt a bejegyzést. Az előbb írt Tetkós, hogy hívta a fent említett apuka (akivel még soha az életben nem beszéltünk köszönésen kívül), és jövő héten viszi hozzá a kocsiját. Egy másik apuka ajánlotta neki Tetkóst. Mik vannak... :)