Seb

Tegnapelőtt, legózás közben egy alkalommal felálltam - túl közel az egyik polc sarkához. Bőgve káromkodtam (nyitott ablaknál, nehogy elfelejtsenek a szomszédok), miközben a családom tagjai, akik nem látták, mi történt, remekül szórakoztak rajtam. Az eredmény egy nagy, vágásszerű seb lett a kis testemen, körbeszínezve a lila, bordó és barna különböző árnyalataival. Mintha késsel szúrták volna meg. Annyira borzasztóan néz ki, hogy naponta többször is megcsodálom, igazából minden alkalommal, amikor mosdóba megyek. Ja, merthogy sajnos a fenekemen van, így aztán csak közeli hozzátartozóknak mutogathatom (ez már megvolt persze).

Eszembe jutott, a gyerekeim hányszor beverik a fejüket ilyen sarkokba, és az mennyire fájhat, ha még én is majd' megbolondultam a kíntól, úgyhogy tegnap el is rohantam munka után venni két csomag sarokvédőt, amit aztán elfelejtettem felragasztgatni. (Volt már egyébként régen, de a gyerekek leszedegették.) Mondjuk a gyerekeimmel esélytelen felvenni a harcot, Mimmó például a múltkor úgy esett le Saab kondigépéről, hogy végül jobbnak láttam, ha tiszteletünket tesszül másnap hazafelé a Balesetin. Ááá...

És igen, annyira nem érnek már ingerek, hogy egy sebtől is napokig el vagyok ájulva.