Amúgy az semmihez sem hasonlítható érzés, amikor leülsz az ágy szélére, szoptatóspárnát magad köré, meg mindenféle más párnát, meg a két babát, hogy te most majd egyszerre szoptatsz, végre megtalálod a megfelelő testhelyzetet - és akkor csengetnek.

És még lehet fokozni: konstatálod, hogy épp szemben ülsz a bejárati ajtóval, ami nincs bezárva, úgyhogy ha a vendég csak megpróbál benyitni, akkor láthat anyakoca üzemmódban...

Gyorsan levetkőzöd magadról a két gyereket, a szoptatóspárnát, a foltos pólót, felkapsz egy blúzt, és megpróbálsz nem tudomást venni arról, hogy még mindig a babák által lehányt boxeralsó van rajtad.

A postás az amúgy, aki egyébként már hónapok óta felétek se néz, csak bedob a postaládába egy-egy értesítést, ha jön valami, de most valahogy úgy érezte, fel kell jönnie.