Tegnap délután olvastam egy cikket egy beteg kisfiúról, akinek gyűjtenek valamire, és arra gondoltam, hogy utalni kéne neki valamennyit. Mondjuk X Ft-ot.

Csak gondoltam rá, nem mondtam hangosan semmit.

Este, lefekvés előtt Tetkós elújságolta, hogy pénzt utalt egy beteg gyereknek.

Annak a kisfiúnak.

X Ft-ot.

Igazán nem gondoltam volna, hogy egyszer majd pont Kiss Ramóna fog utánozni Kiss Ramónának fog ugyanaz tetszeni, ami nekem.

A Nyúl teljesen rákattant a Harry Potterre. Még mindig csak az első könyvnél tartunk, mert sajnos elég gyakran elalszom az esti olvasás előtt, viszont a múltkor rátalált az egyik csatornán az ötödik részre, és ragaszkodott hozzá, hogy nézzük. Amikor a végén Bellatrix Lestrange dehoppanált, eszembe jutott valami.

LCD: "Tényleg, Noé, most jut eszembe, hogy még nem is olvastunk erről az utazási módszerről. Hogy is hívják... hogy is hívják..."

Közben ránéztem Tetkósra, aki felpilantott a könyvéből*: "Engem Tetkósnak. És Önt?"

*Összehoztam Camilla Läckberggel. (Az úgy volt, hogy látta, micsoda függő vagyok.) Kb. másfél nap kellett neki a Jéghercegnőhöz.

Az öregségről és a kutyákról

LCD: "Mi is az én kedvenc kutyám? Milyen collie..?"

Tetkós (szemforgatva): "Border collie. Nem tudod, mi a kedvenc kutyád?"

LCD: "Istenem, elfelejtettem a szót. Őrület, annyi ilyen van mostanában. Mint neked tegnap a kocsiban. Mi is volt az, ami nem jutott eszedbe?"

Tetkós: "..."

Tetkós: "..."

Tetkós: "Elfelejtettem..."

Ugyan félálomban voltam, de határozottan emlékszem, hogy 4:30-kor és 4:55-kor is azzal nyomtam ki az ébresztőt, hogy "dehogyis, még biztos, hogy nem annyi az idő". 5:30-kor (ez az "ugye nem aludtál el?"-féle biztonsági ébresztés) felültem és még aludtam egy pár percig, mert valamiért azt gondolom, hogy az ülve alvás alatt áll az idő.

Egyébként álmomban már megint abban a városban voltam, amit már teljesen jól ismerek, de a valóságban nem létezik sose jártam ott. Csak most ott se voltam boldog, erre emlékszem.

Úgy egy órája, vacsorakészítés közben ráfröccsent a csuklómra a forró olaj. Elég szép nagy területen. Az előbb ezt a sebet belenyomtam az egyik kaktuszba, amikor ki akartam venni a csillagos izzósort mögüle.

És a gyerekek is itt laknak még mindig. (De a Nyúl most valamiért együttműködő, tök cuki. Még a vacsorát is megdicsérte.)

Két nappal ezelőtt nyertem 20 Ft- ot. Sorsjegyen. Nem viccelek, SuperShop sorsjegyen nyertem 20 SuperShop pontot.

Ezt most azért mesélem el, hogy az Univerzum lássa, a kicsit is becsülöm.

Ha az anyaságomat leginkább jellemző tevékenységet szeretném bemutatni, az az lenne, amikor étkezés után eltakarítom a gyerekek után a maradékot. Bele egyenesen a szervezetembe.

Munkába hónapok (évek?) óta minden reggel viszem a kis zabkásámat reggelire, a zöldséges kölesemet ebédre, gyümölcsöt, zöldséget, étcsokit, mandulatejes kávét, tisztára, mint egy ortorexiás - és akkor hazajövünk, és belapátolok mindent a gyerekek után, hogy ne kelljen kidobni. A Hawaii pizzának például sose tudnám meg, milyen a közepe, ha Szotymi nem kapirgálná le róla a feltétet, viszont minden szelet szélét megeszem. És igeeen, isteni fehér lisztből van, ahhh... és élvezem. Borzasztóan. (Igazából a fehér liszt az én szeretőm, vele csalom a kelbimbót. És megvagyok ugyan nélküle is, de sose fogok szakítani vele, azt most megmondom.)

Na mindegy, igazából csak azt akartam elmesélni, hogy a gyerekek uzsonnára valami gabonapelyhet kaptak, én ott ittam mellettük a MANDULATEJES kávémat, majd elrohantak, én pedig leültem megenni a maradékot, és gondolkodás nélkül bekanalaztam vagy másfél deci tejet. Mondom, gondolkodás nélkül. Így aztán az allergia megint kiütéssel győzött, most adok magamnak 5 percet, hogy eldöntsem, veszek-e be gyógyszert, vagy kibírom. (2 nappal ezelőtt kibírtam.)

Egyébként volt vagy két tiszta hónapom, amikor elmúlt, mintha sose lett volna. Most megint nagyon durva, de nem ijedek már meg tőle.

Nagyon nem szeretek olyan közösségben kommunikálni, ahol nem kedvelnek (az mindegy is, hogy tízből tíz, vagy ezerből egy ember). A hideg futkos a hátamon például, amikor valamiért írnom kell az osztályunk csoportjába Viberen. Szóval nagy a pofám alapjáraton, de az osztályközösségben én vagyok az, aki inkább nem beszél, nem ír, fölöslegesen meg pláne.

Nemrég az egyik anyuka létrehozott egy csoportot Messengeren, mert arra gondolt, ott egyszerűbben el tud küldeni nekünk egy videót. Nem sikerült, de a csoport valamiért megmaradt.

Tegnap délután jött egy üzenet a csoportba az egyik anyukától, nem fontos, hogy mi, valami neten terjedő hülyeség. Csakhogy fölötte megláttam valamit... egy cikket... amit én délelőtt elküldtem Tetkósnak. Nem volt egy nagy cucc, egy félmosolyra való sztori kb., szóval semmiképpen se akkora jelentőségű...

...HOGY BASSZUS ELKÜLDJEM AZ OSZTÁLYUNK ÖSSZES SZÜLŐJÉNEK IS!!!

Merthogy ez történt, délelőtt valahogyan nem csak Tetkósnak, de a csoportnak is elküldtem a cikket. Ha a felismerés pillanatában nem épp a kocsiban ülök, legalább visítva körberohanhattam volna a lakáson, hogy baszkiiiiiii, nem hiszem el, de mivel a kocsiban ültem és Tetkós rögtön leordított, hogy ne hisztizzek, kénytelen voltam csendben feldolgozni az esetet. Nem volt bátorságom visszagörgetni, hogy esetleg az elmúlt 3 hétben osztottam-e még meg valami hülyeséget (esetleg valami szaftos kis megjegyzéssel, ahogy szoktam), elnézést se kértem (idegállapotba vótam, Mauni), inkább gyorsan kiléptem a csoportból. 

Nem nagy dolog, nem gondolok rá többet.

...

Most 2:29 van, és biztos vagyok benne, hogy 4:29-kor még mindig nem fogok aludni és az eltelt 38,5 év kisebb-nagyobb égéseiből készült összeállítást fogja játszani az agyam.

LCD: "Ez a gázolaj, amit érzek?"

Tetkós: "Remélem, nem, mert ez benzines autó."

Gyöngytyúk

Tudja valaki a jelenlévők közül, hogy mi a neve a hímnemű gyöngytyúknak?

Gyöngykakas?

Gyöngytyúk... kakas?

Na jól van, nem bírtam tovább, inkább utánanéztem, mert két napja foglalkoztat a dolog (2 nappal ezelőtt Békésszentandráson láttam pár gyöngytyúkot).

Szóval "Ma is tanultunk valamit" rovatunkban tádám, a gyöngytyúk:

"A faj rövidített, a magyar szakirodalomban is elfogadott elnevezése: a gyöngyös.

A kor és ivar szerinti elnevezések sokban hasonlóak a tyúkéhoz: 72 óránál fiatalabb a naposgyöngyös, négy naptól 6 hetes korig gyöngyöspipe vagy csibe. Hathetes kortól ivarérésig növendék gyöngyös, az ivarérett nőivarú gyöngyös a jérce, a hímivarú növendék a kakas, a kifejlett nőivarú gyöngytyúk a tojó, a hímivarú a gyöngytyúk-kakas. /dr. Bogenfürst Ferenc, dr. Horn Péter, dr. Meleg István, dr. Mihók Sándor, dr. Sütő Zoltán: Állattenyésztés 2./

Ma mindenképpen akartam vezetni, hiszen amit január elsején csinálunk, azt fogjuk egész évben. Gondoltam, az annyira menő mondat lesz, hogy "elvileg az év minden napján egy Porsche Cayenne-t vezetek majd".

Hááát, soha többet nem akarom vezetni. Még beleülni se, még látni se, pedig álomszép a rendszáma. Azt se tudom, akarok-e még bármi mást vezetni valaha ebben az életben.

A ma viselt csizmámat se akarom egy ideig felvenni. (Miért elvárás az, hogy a női lábfej ne legyen szélesebb 4,5 centinél?)

Ejtenék még néhány szót Tetkós viselkedéséről is az anyósülésen, de nagy erőfeszítésembe kerülne káromkodástól mentes mondatot írni, és ezt a másnaposságtól szétrobbani készülő fejjel meg sem próbálom abszolválni (éjjel ittam fél deci pezsgőt - mert nagy partyarc vagyok még mindig -, de persze az is lehet, hogy valami front van). Persze rendes tőle, hogy odaengedett.

(Azt azért megjegyezném, hogy rohadt könnyű, és pont ezért szemét dolog valakivel, aki még életében semmiben sem volt elég jó, elhitetni, hogy sose lesz képes megtanulni valamit, amit egyébként egy idomított majom is meg tud.)

Ezt az élményt leszámítva egyébként tele vagyok pozitív várakozással (mert ez ugye elvárás - lehet, hogy 2018-ban depressziós voltál, de jan. 1-jétől kötelező boldogan várakozva mosolyogni). De most komolyan. Egy csomó mindent ígértem magamnak 2019-re. Csak még azt nem tudom, hogy az új lakóhelyünkről hogy a fa... úgy értem, hogy fogok bejutni a munkahelyemre, mert a legközelebbi buszmegálló is többnapi járóföldre van (járda nélküli szerpentinen).