Emlék

Ma reggel eszembe jutott egy régi kiírásom a facebookra abból az időből, amikor az ikrek még babák voltak, de mi már le voltunk paterolva Anyáékhoz nyárra, pokollá téve a családom életét. Azon akadtam ki akkor épp, hogy Öcsémhez folyamatosan jöttek a barátai (mármint olyanok, akik amúgy csak így kihasználásilag barátok) edzeni a garázsba, miközben én a garázs fölötti szobában próbáltam elérni, hogy legalább néhány percet aludjanak egyszerre a kicsik. És OK, igyekeztek nem hangoskodni, de azért nem lehet teljesen hangtalanul edzeni, másrészt meg mi a faszomért kell mindig lennie nálunk valakinek, hát őrület, de tényleg hát mindegy, na.

Szóval kiírtam egy mondatot, ami nem volt gáz, csak maga a tény, hogy kiírtam. Még az emléktől is ideges lettem (ma lehet, hogy már nem írnék ki semmi ilyen hisztit. Jó, mondjuk akkor már hónapok óta nem aludtam.)

Erre az esetre vissza- visszatért ma az agyam, még fel is merült bennem a kérdés, hogy vajon mikor volt ez. Aztán úgy húsz perce, a facebook felhozta emléknek. Pontosan 6 évvel ezelőtt történt.

Kedden eszembe jutott valaki. Baktattam reggel a munkahelyemen az első épülettől a leghátsóig, emlékszem, ahogy a járdán néztem a lábaimat, és közben azon gondolkodtam, hogy vajon MI törölt-e az ismerősei közül, mert már olyan régen láttam vele kapcsolatban bármit is.

Legutóbb márciusban gondoltam rá, amikor felköszöntöttem a szülinapján, meg hát valószínűleg ő is írt nekem az enyémen áprilisban, de erre már nem emlékszem. Nem vagyunk túl közeli ismerősök, bár másfél éve egy hétig eléggé össze voltunk nőve azon az oktatáson. Vele, meg egy harmadik illetővel (akire egyszer ráköszöntem egy meccsen pár hónappal később, de már nem ismert fel). MI még annak is utánajárt később, lehetséges-e, hogy a képzés következő moduljára is együtt jelentkezhessünk mi hárman (nem lehetséges).

Nem volt időm rákeresni fb-n, de este torna közben még egyszer eszembe jutott, mi lehet vele, meg a barátnőjével.

Másnap reggel aztán az első fb-bejegyzés, amit megláttam, amikor megnyitottam az alkalmazást, az volt, amelyben a barátnője megjelölte MI-t, amikor közhírré tette, hogy eljegyezték egymást. Aztán akkor se kerestem rá.

Kérdezni kell, az Univerzum pedig válaszol.

Tegnap levittük a kicsiket Anyáékhoz, este fél 10 körül értünk haza (mert Anyáékhoz menet, majd hazafelé jövet is megálltunk az építkezésen, és... úristen, hát gyomláltam). Ballagtunk hazafelé a parkolóból a csendes utcán, én pedig, nem tudom, milyen indíttatásból (hiszen fölösleges is kimondani) megjegyeztem Tetkósnak:

"Remélem, nem találkozunk most már senkivel. Eddig olyan jó volt ez a nap."

Ez egy másodperccel azelőtt történt, hogy megláttam a hatodikon lakó fiút* a lépcsőn üldögélni valakivel. 

*Ő amúgy a legszimpatikusabb lakó, rajta kívül nagyon max. 2 embert tudok még mondani a lépcsőházból**, akitől nem ugrik görcsbe a gyomrom, ha összefutunk. 

**33 lakás van.

Nyertem

Pont egy hete nyertem a lottón, ráadásul rögtön kétszer.

Már írtam, hogy nem lottózom rendszeresen, hetekig nem szokott eszembe jutni, de amikor igen, akkor telefonról, mindig egy ötöst (az adóazonosítóm 5x2 számjegyével) és egy hatost (a Nyúl születési adataival) szoktam beküldeni. A múlt héten véletlenül eszembe jutott, hogy lottózzak, de amikor a Nyúl születési idejét akartam beírni, a 9-es helyett kétszer is 8-ast írtam véletlenül. Miután beküldtem egy hatos lottót a Nyúl helyes adataival, arra gondoltam, mi van, ha az őrangyalom próbált segíteni és ő lökdöste a kezemet, nehogy úgy járjak, mint 2005-ben, amikor ugye ötösöm lett. Mondom, jól van, úgyse szoktam már automatás kávét venni, belefér - küldtem hát még egy hatos lottót, ezzel az egy szám különbséggel.

Valószínűleg nem az őrangyalom keze volt a dologban mégsem, ugyanis a másodikként beküldött lottóval hármasom lett, míg az előtte beküldött lottóval négyesem. 

Szóval csilliárdos nem lettem megint, de akkora öröm volt erre a két sms-re ébredni hétfő reggel, hogy nem tudom elmondani. (A pénz egyébként még aznap megérkezett a számlámra.)

A dolognak a nyilvánvalón kívül még két pozitív hozadéka volt: az egyik, hogy megint hiszek a varázslatban, a másik, hogy rájöttem, még mindig képes vagyok örömöt érezni. Ez utóbbiban tényleg nem voltam biztos.