Hazafelé a buszon leült mellém egy apuka a kisfiával. Megkérdezte a cuki kisgyerektől, mi volt a bölcsiben, a kisfiú mondott rá valamit, aztán ő kezdett kérdezősködni, tudod, ahogy az ilyen kicsik szoktak, az égvilágon mindenről. Apuka türelmesen válaszolgatott neki, majd a száznegyvenharmadik kérdés tájékán...

Kiffiú: "Miért zúg a busz?"

Apuka: "Mert elindult a megállóból."

Kiffiú: "Miért indult el?"

Apuka (a levegőt rezignáltan kifújva): "Az anyád picsájáért."

És ilyen helyzetben ne nyerítsek fel hangosan... :D

Ellenben ugyanezen a buszon még indulás előtt mögöttem egy fiú szép, erős hangja azt kérdezte valakitől: "Bocsi, leülhetek?" Másodperces szájhúzási szünet után jött a válasz egy hasonlóan erős, bagós női hang tulajdonosától: "Persze, leülhetsz." Majd beengedte a fiút az ablakhoz, és közben folytatta: "De legközelebb majd magázzál légyszi, mert kétszer annyi idős vagyok, mint te." Erre szegény gyerek motyoghatott valamit, mert a hülye nőnek még mindig nem volt elég: "De bizony. Annyi idős lányom van, mint te vagy." Mindezt mondom, úgy, hogy bezengte az egész buszt. Le akartam csekkolni őket a tükörben (jól van, valójában a hátsó ajtó melletti üveg az, csak én használom tükörnek), de csak a nőt láttam: bagós-alkesz arcú, tőlem kicsit idősebb nő, szerintem a picike copfja tévesztette meg a srácot, aki a hátsó ajtón szállt fel. 

Tudod, hogy nekem a tömegközlekedésben való normális részvétel az egyik vesszőparipám, és ebben az esetben legszívesebben hátrafordultam volna, hogy hirtelen felindulásból kiosszam a nőt, de ez nem stílusom (igazából csak nem vagyok elég bátor), és kihúztam volna magamat is a normális közlekedők listájáról. Persze nyilvánvaló volt, hogy valami frusztrációját akarta valakin levezetni, és akkor jött ez a szegény fiú pont, de akkor is... Könyörgöm, ha érezzük, hogy aznap seggfej parasztként ébredtünk, akkor próbáljuk még szorosabbra fogni a gyeplőt, és inkább még annyit se beszéljünk, amennyit egyébként szoktunk. Helló - viszlát. Lehetnek néha ilyen napok. Aztán majd otthon szétcsapkodunk egy párnát, vagy valami.

Reggel régi busszal mentem, aminek az összes  ülése át volt ázva a tegnapi nap miatt, és büdös is volt. Mindenki állt, a sok ülés meg ott volt szabadon (én mondjuk ültem, hehe, mert amikor leültem, nem akartam elhinni, hogy az tényleg víz, amikor meg rájöttem, késő volt felállni de sebaj). Megfogadtam, hogy az életben többet ilyen szarral én nem, odafelé és hazafelé is csak új busszal, annyi jár. Az tuti nem ázik be, és még légkondi is van.

Délután tartottam is magam ehhez, mert majd' meggyulladtam, olyan melegem volt.

Egész úton ment a fűtés.

Az előítéletekről

Ültem tegnap a buszon délután. Még volt vagy 8 perc indulásig, én meg pont olyan rosszul voltam, hogy nem volt türelmem a telefonomat nyomkodni meg a könyvemet olvasni sem, úgyhogy bámultam. Odalent egy görbe hátú punk érkezett a buszhoz éppen. A narancssárgára festett haja nagy, hosszú tüskékbe állítva meredt az égnek, és a hátán is lógott egy nagy, hosszú fonat, vagy raszta tincs, vagy ilyesmi.

A 30 fokban térdig érő bakancsot meg hosszú farmert viselt, és ujjatlan Metallica pólót. (Ja, várjunk csak, én most a haja alapján neveztem punknak, a pólója alapján viszont lehet, hogy neki kéne ennek futni megint.) Első látásra két szó jutott róla eszembe: igénytelen és koszos. Másodikra persze észrevettem, hogy igazából nem szakadt. És nem is koszos, csak nyilván melege van.

(Egyébként elég gyakran feltűnnek ott az állomáson ilyen öreg rockerek fekete cuccban, egy csomó kapcsolódó külsőséggel - lánccal, miegymással - telepakolva, meg hosszú haj vagy punktüskék, stb. Szóval azt látod, hogy nagy gonddal válogatták össze reggel a rocksztár outfitet. De kivétel nélkül mindig tökrészegek, és még ott is vedelnek és fetrengnek, emiatt még nekem is idegesítőek, pedig nálam eleve 5-ösről indul mindenki, akin látszik, hogy khm... szereti a jó zenét.)

Na szóval gondolatban ezt a gyereket is hozzácsaptam a részeg, bagós, kötekedő bunkókhoz.

Leült a megállóban, rágyújtott. Na tessék, mondtam! Indulunk-e már?

Nem tudtam nem bámulni, mert semmi más érdekes nem volt sehol, de sajnos ahányszor ránéztem, mindig észrevette.

Aztán felszállt ő is. Jaj, ne, jaj, ne, már csak mellettem van hely, még az hiányzik, hogy itt magyarázzon nekem részegen a végállomásig...

"Leülhetek?" Basszus, tényleg megkérdezte? Soha senki nem kérdezi meg helyijáraton, csak leül és kész. (Kivéve engem, én megkérdezném, csak én meg nem ülök le senki mellé, mert utálok kívül ülni.) Szép tiszta hangja volt.

"Persze."

Egy szót sem szólt hozzám. Aztán a végállomáson felállt... és állt. Menj már, na. De nem mozdult. Én általában utoljára szállok le, mert nem szeretek mások elé tolakodni, úgyhogy most is vártam, de amikor felálltam, még mindig ott állt. "Menj csak!", mondta.

Akkor pillantottam először az arcára. Teljesen meglepődtem. Semmi kába tekintet, semmi dohánytól és alkoholtól összefonnyadt bőr.

De most tényleg - egy udvarias punk, az ész megáll.

Ülök a buszon még az állomáson, felszáll egy kiscsaj, aztán egy másodperccel később előugrik egy gyerek (nem az esetem a rövid, hullámos haj, az ilyenekre pont rá se nézek, de ha már most megbámultam, el kell ismernem, hogy ő nagyon jól néz ki), felvesz valamit a földről (gondolom, a kiscsaj bérletét), felszáll, és angyali mosollyal átnyújtja a lánynak. Ő is elmosolyodik, megköszöni, a gyerek leszáll. A lány utána még jó párszor odapillant, de a fiú nem néz fel a buszra, a barátjával cigizget (kávézgat).

Olyan cukik! Egyidősek lehetnek, második pillantásra mindketten gyönyörűek, és szerintem még a magasságuk is stimmel. A lány (ha olyan, mint én) most tutira belezúgott abba a mosolyba. Ugyanabba az irányba járnak suliba valószínűleg. Hátha...

(Mellesleg engem is megbámult egy nagy, kopasz ember a buszon. Még az állomáson a lépcsőről is visszafordult, hogy lessen. De, de, tényleg engem. Tudom, én nyígtam azon, hogy már a kutya se néz rám, de most még vagy félóráig agyalhatok azon, hogy biztos nem kentem el rendesen az alapozómat. Vagy rendesen elkentem a szempillaspirálomat.)

Reggel, munkába menet a tömegben ugyanaz a nő ment előttem, aki most délután, hazafelé jövet. Ráadásul ugyanott.

(Meg tegnap délután is láttam a buszról hazafelé sétálni egy nőt, aki reggel az én buszomra szállt fel. Már úgy értem, persze, hogy arra a buszra, amelyiken én is utaztam. Nincs saját buszom. Tetkós ezt már nem mondhatja el magáról. Legalábbis reggel még volt neki, de nála ugye sose lehet tudni.)

Erről most ez jutott eszembe: